Itt van az ősz, itt van újra...

Két éve már, hogy az addig élt életünk teljesen megváltozott.

Ha egyszer pont kerül a végére annak, amit a koronavírus által generált világszintű katasztrófa okozott, már akkor sem lesz semmi olyan, mint volt. Belénk ivódtak szokások, rutinok és egymás közé került egy bizonyos "másfélméter", ami nyomtalanul nem fog eltűnni. Kézfogások, ölelések, baráti puszik tűntek el.

Ahogy véget ért a programozottan egészséges nyár, úgy kezdett el ismét folyni a csapból is a napról-napra növekvő megbetegedések száma. Az önfeledt teraszozások, hekkezések és fesztiválok után ismét jön egy mindennek ellenálló mutáns, aminek köszönhetően megint szemben áll egymással oltott és oltatlan.

Volt, aki azonnal; volt, akit meggyőztek; volt, akit a helyzete kényszerített.

És vannak, akik kitartanak.

Van közöttük önkéntes virológus, mindent tudó ostoba és emberi mivoltot megszégyenítő módon esnek egymásnak azokkal, akik pedig őket okolják a növekvő számok miatt.

Mindeközben pedig köztük, akik kitartanak, van mégegy réteg, mégegy csoport, Ők azok, akik nem hangosak.

Egész egyszerűen csendben nem hiszik a cilinénit, a győrffypált.

Belőlük is csak a keménymag maradt mostanra, sorra adták meg magukat a teljesebb életet nyújtó kártya reményében a "hitetlenek".

Talán azt kéne felfogni végre, hogy mindenkinek szíve joga hogyan dönt, elvégre demokrácia, meg hasonlók...

De a véleményünk és a gondolataink a saját tulajdonunk.

Mint ahogy azt sem szabadna elfelejtenünk, hogy ezek mögött a hullámokat lovagló variánsok mögött, alatt, vagy akár felett (?) egyetlen dolog állandó: a kiszolgáltatottság, mely teljhatalmával mindannyiunktól elvett már valamit ezalatt a két év alatt.

Tőled is, aki nem ment el "oltakozni" és Tőlem is, aki igen.

Azért, mert a nyájimmunitás a cél, még ne légy birka!

Cikkíró: B.N.B.