Újabb fordulóponthoz érkeztünk.
Regisztrálhatóak már a kicsik és a kisebbek is, olthatóvá vált már óvodás és kisiskolás is...
Amit tudunk a hírekből és közleményekből, amit felfogunk (az eszünkkel), hogy kisebb a dózis és nincs mellékhatás, hogy is lenne... és hogy már mindenhol mindenkin kipróbàltàk ezt is.
Tehát végeredményben nincs mitől félni.
De akkor mitől is félünk?
Áll előtted a gyermeked és el kell döntened azt, hogy kockàztatod-e az életet? Ez már nem rólad szól. Arról szól, hogy MI VAN HA...?
MI VAN HA rosszul reagál rá?
MI VAN HA emiatt kerül kórházba?
MI VAN HA későbbi felnőtt életét pecsételi meg? Ha meddő lesz, vagy kóros beteg?
MI VAN, HA EGYSZERŰEN "CSAK" MEGHAL?
És hogy miért félünk?
Beoltatta magát a felnőtt nemzedék és hullunk, mint a legyek. Magyarázzuk magunknak, hogy oké, de volt alapbetegsége, mégha nem is tudott róla; oké, de nem volt már mai darab...és ezzel el is hessegettük a negatív kis gondolatokat.
De a GYEREK az más.
Az eddigi oltási eredmények volt akit meggyőztek, volt akit nem, egy dologban mégis mindenki egyetérthet, mégpedig, hogy nem egyértelműen hasznos, annyira pedig végképp nem bizonyult hatásosnak, hogy kockàztassuk a jövő generációjànak egészségét.
Legyen elég, már így is túl messzire ment ez az egész, túl sok minden előtt hajtottunk fejet!
Mindent nem szabad hang nélkül elfogadnunk.
Egy koporsó minél kisebb, annál nehezebb, gondoljatok erre.
